Ha szeretne többet tudni a vörösfenyőről, olvasson tovább!

Vörösfenyő

Latin név: Larix decidua

Előfordulás:

Közép-európai magashegységi fafaj. Őshonos területein is csak kis elegyben, foltokban vagy szálanként fordul elő. Romániában a következő hegységekben van tömegesen: Csalhó hegység, Csukás hegység, Bucsegi hegység, Paring hegység.

Az élő fa:

Az elvetett magból 3-4 hét után 5-6 sziklevéllel kel a kis növény.
Az első évben csak 10-15 cm-re, a második évtől kezdve azonban rendkívül gyorsan nő. Rudas korig minden hazai fenyőt túlszárnyal, ha azonban zárt állásban marad, növekedése lelassul és az elegyfák föléje nőnek. Magassági növekedése 60-80 évig tart, 50 m-nél nagyobb magasságot is elérhet (nálunk 40). 500-600 évig is él.

A feldolgozott fa:

Rendkívül tartós, rugalmas fája nemcsak védett, száraz helyen, hanem nedves talajban, sőt vízben is évszázadokig épségben marad, a teljesen megkövesedik és nem korhad el.

Tulajdonságok:

Színes gesztű, középnehéz, fajsúlya 0,65. Sárgásfehér szijácsa csak 1,5-3 széles, gesztje vörösbarna, húspiros. Évgyűrű határai élesen kirajzolódnak bélsugarai azonban szabad szemmel nem látszanak. Gyantatartalma kevés, gyantafolyása kárminpiros színű. Az elgesztesedett sejtek falára sok cser rakódik le. Fája igen tartós.

Felhasználás:

Főleg hidak, vízi építmény, bányafa, talpfa, bútorfa, falburkolat, erkélykorlát, faház, pillérfa, szőlőkaró stb. készül belőle.