Rengetegen találkoztunk már tölgyfával az erdőkben kirándulás közben, tudjuk, hogy készülnek belőle különböző bútorok és parketták, viszont különösebben nem sokat tudunk erről a fafajtáról. A következő néhány sorban azonban nagyon sok mindent megtudhatunk.

Tölgyfa                                                                                         

Latin név: Quercus robur (Stieleiche), Quercus petraea (Traubeneiche)

Előfordulás:

Európa. Északon a 63. szélességi fokig, keleten az Urálig, délen Kis-Ázsiáig és a Földköz tengerig, nyugaton dél-Spanyolországot kivéve egész Európa sík vidékein és alacsonyabb dombvidékein megtalálható. Hazánkban legjelentősebb állományaink az északi-középhegységben a Börzsönytől a Zempléni-hegységig, a Pilisben, a Mecsekben, a dombos Marcaliháton, a Balatontól északra, valamint a nyugati határszélen vannak. A hazai erdők mintegy 10%-a kocsányos tölgy.

Az élő fa:

Elsőrendű fa. Elérheti a 40, sőt az 50 m-es magasságot is, hazánkban azonban inkább csak 30 és 40 m közötti példányok vannak. Szabad állásban rövid törzset és földig boruló hatalmas félgömb alakú koronát fejleszt. Zárt állásban hosszú hengeres törzset képez, de a törzs rendszerint nem követhető a csúcsig. Különösen az első években lassú a növekedése. Hosszúsági növekedése tartósabb, mint a kocsányostölgy növekedése, vastagsági növekedése viszont gyengébb. Általában 80—100 éves koráig tartjuk fenn.

A feldolgozott fa:

A tölgyek közül a legkeskenyebb szijácsú, alapszíne barna és nem vöröses. Bélsugarai jól látszanak. Gesztjében sok a csersav, s ezért nagyon tartós.

Tulajdonságok:

A kocsánytalantölgy kiegyenlítettebb termőhelyi viszonyokat kedvel. Kerüli a szélsőséges hőmérsékletű területeket. A nagy nyári szárazságok és a kései fagyok gyakran károsítják. Különösen a fagyzugokban szenved sokat. Páraigénye nagyobb, mint a kocsányostölgyé. Főleg a savanyú, gyengén podzolos és agyagbemosódásos, barna erdőtalajokat kedveli. Kerüli a túl nedves és a túl száraz talajokat, a pszeudoglejes, gléjes és az elárasztásos talajokat. Néhány évig árnyéktűrő, majd fényigényes. Hővezetési tényező a tölgy fafaj esetében:  0,29 W/mK

Felhasználás:

Sokoldalú. Elsőrendű dongafa, talpfa és bányafa, jó fűrészáru és késelési anyag készül belőle. Kérgéből sok és értékes csersavat vonnak ki.