Bükkfa

Latin név: Fagus sylvatica

Előfordulás:

Hazája Európa. Legszebb bükkösök a Kárpátokban és az Alpokban találhatók, de van a Balkán hegységben, a Dinárokban, a Pireneusokban, és másutt is. Hazánkban főleg a Göcsejben, a Bakonyban, a Pilisben, a Börzsönyben, a Mátrában és a Bükkben található.

Az élő fa:

A fiatal csemeték azonban az idősebb fák árnyékában 10—15 évig nagyon lassan nőnek, felszabadítva azonban erőteljes növekedésnek indulnak. 80—100 éves korában a bükknek mind hosszúsági, mind vastagsági növekedése csökken, de jó termőhelyen ebben a korban is eléri a 10—12 m3/ha-os évi növedéket (Zala). Meghaladhatja a 30 m-es magasságot és a 80—100 cm-es mellmagassági átmérőt. Életkora 80—100, 200 évnél tovább ritkán él.

A feldolgozott fa:

Szórt likacsú, színtelen gesztű. Az évgyűrűhatárok jól látszanak, a bélsugarak szélesek és nagyszámúak, amelyek a sugármetszeten piros-barna csíkokat képeznek, a húrmetszeten jellegzetes orsó alakúak. A fa színe sárgás, pirosas-fehér. A kitermelt fa rövid idő alatt befülled, és álgesztessé válik. Fája nem elég ellenálló, a bélből kiindulva gyorsan romlik. Sérüléseit nehezen heveri ki, mert sarjadzó-képessége is gyenge.

Tulajdonságok:

A magyar hegységek egyik legjobban ismert fafaja a bükk, ami elsősorban gyakori előfordulására utal. Rendkívül értékes fája sokoldalúan hasznosítható a faiparban, a bútoriparban, a bognáriparban. Erdeink mintegy 7%-át a bükk alkotja, de ennél nagyobb teret biztosíthatnánk számára. Szinte kizárólag természetes úton újítjuk fel. Hővezetési tényező a bükk fafaj esetében   0,27 W/mK

Felhasználás:

Felhasználása sokoldalú. Kiváló hámozási rönk, asztalos áruk, mezőgazdasági és háztartási eszközök készülnek belőle, jó bútorfa, kiváló bognárfa és tűzifa.