Gyerekkorunkban biztos sokan szerettünk fára mászni, néhányunk járhatott diófán is. A következő sorok ezt a fafajtát hivatottak bemutatni.
Dió: amerikai (fekete) dió; közönséges dió
Latin név: Juglans nigra; juglans regia
Előfordulás:
Fajai észak-amerikai, illetve balkáni eredetűek. Magyarországon a római kor óta termesztik terméséért és értékes fájáért. Parkokban és erdősítésnél is használják, könnyen elvadul. A gazdag táptalajokat kedveli.
Az élő fa mérete:
10-15 m, de akár 30 méter magasra is megnő, törzse elérheti az egy métert is.
A feldolgozott fa:
A dió nagyon dekoratív fa. A geszt erős sötétbarna, viola árnyalattal. Az évgyűrűk színe a szürkésbarnától a világosbarnáig terjed, laza és nyersen szembeötlő. Gyönyörű furnér készül belőle.
Tulajdonságok:
Egyivarú, egylaki virágai vannak. Csak a budai oldal csapdájában, és Nyíregyháza körzetében érte el koncentrációja a közepes szintet. Mivel virágzási szezonja rövid, pollenszemei gyenge allergenitásúak, sokkal többet is ültethetnék kertekbe, parkokba. Törzse gyakran görbe, csavarodott növésű. Mechanikai tulajdonságai: kemény, közepesen nehéz, igen szilárd, szívós, rugalmas. Közepesen zsugorodik, jól hasad.
Felhasználás:
Exkluzív belsőépítészeti terek, bútorok, piano- és rádióházak, parketta és esztergált műszerek anyaga. Használja az épületasztalos ipar dekoratív burkolatok, parketta céljára is.