Magyarország fenyőerdeiben gyakran sétálunk el lucfenyők mellett, itt az ideje, hogy kicsit megismerkedjünk ezzel a fafajtával!
Lucfenyő
Latin név: Picea abies
Előfordulás:
A legjelentősebb nálunk őshonos fenyőféle. Az erdeifenyővel együtt Európa legelterjedtebb fafaja. Egész Észak Közép Európában, sőt még Nyugat-Európában is szép állományokat alkot. Hazánkban a legszebb lucosok a Keleti Kárpátok vonulatában vannak.
Az élő fa:
Szabad állásban földig ágas, zárt állásban törzse fokozatosan feltisztul, és koronája csaknem mindig szabályos piramis alakú. Az alsó ágak 15-20 éves kortól kezdve kezdenek elszáradni, de csak 60-70 éves kor után hullnak le. Kedvező termőhelyen 40, sőt 60 m-es magasságot is elér. Optimális termőhelyén 600 évig is él. Nálunk azonban 100-120 évnél tovább tartani nem célszerű
A feldolgozott fa:
Egyszínű, sárgásfehér, esetleg vörhenyes; évgyűrűi élesen kirajzolódnak. Bélsugarai keskenyek sugármetszetben, bütü-felületük selyemfényű és helyenként gyantatáskás. Fájában gyantajáratok vannak. Fajsúlya 0,35- 0,60.
Tulajdonságok:
A fűrészipar legfontosabb fenyőfajtája. Egyszínű, sárgásfehér, esetleg vörhenyes; évgyűrűi élesen kirajzolódnak. Bélsugarai keskenyek sugármetszetben, bütüfelületük selyemfényű és helyenként gyantatáskás. Fájában gyantajáratok vannak. Fajsúlya 0,35- 0,60.
Felhasználás:
Rendkívül sokoldalú. Az építészetben, a bútor és fűrésziparban egyaránt nélkülözhetetlen. Emellett kiváló hangszerfa, bányafa, vezeték-, oszlop-, pilótafa, cellulózfa, papírfa és farostfa. Széles körben alkalmazzák láda és fagyapotgyártásra, továbbá karácsonyfának és díszlombnak. Tűiből fenyőolajat, gyantájából klorofóniumot, kérgéből csersavat állítanak elő.